Találtam egy... De miért?

Találtam egy... De miért?

A Facebook közösségi oldalon számtalan olyan bejegyzéssel találkozhatunk, melyben elveszett igazolványnak, bankkártyának vagy személyes iratnak keresik a tulajdonosát.


Kiemelt kép: A hölgy azért mutatja bátran igazolványát, mert minta, ő pedig illusztráció. MTI Fotó: Máthé Zoltán / kormány.hu 

Találtam egy személyi igazolványt, de...

2018. május 25. óta érvényben van a GDPR, hétköznapi nevén a "személyes adatok kezeléséről és védelméről" szóló rendelet. Ám ugyanakkor rengeteg kereső poszt és megosztás születik, amiben lefotózva komplett személyi igazolvány, lakcímkártya, TAJ kártya... stb. van, rajta minden személyes adattal, okmányazonosító számmal. Nem véletlenül született ez a törvény, mert ezekkel az információkkal ajtót lehet nyitni a bűnözőknek.

Nehéz értelmezni, hogy miért egyszerűbb posztolni (még akkor is, ha segítő szándék vezérel), mint akár ugyanezen a platformon pár kattintással beazonosítani a gazdáját (név, fotó, város, születési idő, stb).

Induljunk ki abból, hogy mondjuk felelősségteljesen használod a világhálót, minél kevesebb beazonosíthatóságot megadva vadidegeneknek, hiszen, ha függöny van az ablakodon és zár az ajtódon, akkor értelemszerűen így kell védekezned az információs sztrádán is. A kérdés az, hogy érintene, mikor szembejön saját magad többezres megosztással (ezeket mindenki előszeretettel soxorosítja).


Mit mond a jogszabály?

A talált, más nevére szóló személyazonosító igazolványt le kell adni 8 napon belül:

a, a találás helye szerint illetékes jegyzőnek, aki azt – a találásról felvett jegyzőkönyvvel együtt – haladéktalanul megküldi a találás helye szerint illetékes járási hivatalnak,

b, találás helye szerint illetékes járási hivatalnak, vagy

c, központi szervnek.

A Vas Megyei Polgárőr Szövetség pedig kiegészítette: Más a helyzet - folytatódik a rendőrség válasza - ha a találásra nem utcán, közterületen, hanem közlekedési eszközön, hivatalban, tehát valamilyen nyilvános helyen kerül sor. Akkor azt ott helyben kell leadni az üzemeltetőnek. Ez a megtaláló számára is a legegyszerűbb szituáció. A nagyobb közlekedési vállalatok (pl. BKV) komoly protokollokat dolgoznak ki a talált tárgyak Ptk. szerinti szabályos kezelésére, ezek némelyike az interneten is tanulmányozható. 


Hiába vezeti tehát jó szándék azt, aki a közösség bevonásával próbálja meg visszajuttatni az elveszett okiratokat, az arckép és a személyes adatok engedély nélküli publikálásával személyiségi jogokat sért, ráadásul közzétételével lehetőséget ad a csalóknak.

Ha mégis ki akarjuk lőni a virtuális térbe

Ha személyes okmányokat találunk, már minden okostelefonon van olyan alkalmazás, amellyel egyszerűen kitakarhatjuk az érzékeny adatokat, így biztosan nem hibázunk, a kísérőszövegben pedig megadhatjuk, hogy pl. pontosan hol és mit találtunk. Sikeres célbajuttatás esetén ne felejtsük el törölni az értelmét vesztett posztot, mert boldog-boldogtalan még X év múlva is osztani fogja. 

Segítsünk, de ne ártsunk!


Ez is érdekelhet: Így kell fellépni a webkereskedő csalókkal szemben!