Magasztos sport?

Magasztos sport?

Nem az a kérdés, hogy egy konkrét élsportoló doppingol-e, hanem hogy hová tűnt a sportnak az a formája, amiben a versenyzőknek élete tud lenni, a versenynek meg becsülete. Ez a mai élsport gyakorlatilag széthajtott, tönkretett életű emberekről és laboratóriumokról szól. 


Nem tudunk scrollozni Soós Alexandra történetén, még úgy sem, hogy az ő teste, az ő döntése, az ő élete. A 22 éves lányról szóló riport az RTL Klub-on volt látható és számos média is átvette a sztorit. 


A hozzászólókkal ellentétben mi nem élcelődünk azon az emberen, aki jól láthatóan kopaszodik és "csilingel" a hangja, inkább feltesszük a kérdést, hogy érdemes-e egy nőnek ekkora árat fizetnie? Biztosan brutális sok lemondás és erőfeszítés is van a háttérben, ha 2 (!!) év alatt kábé a nulláról lett Európa legerősebb nője, de vajon tud az emberi test magától ennyit, cuccok nélkül?

Meddig tekinthető egy sportoló sportolónak, és mikortól csak egy "termék"?

Heidi Krieger, NDK-s atlétanő esete ugrott be, akit Andreas Kriegerré változtatott az államilag támogatott kokszolás. A szövetség rendszeresen adott neki anabolikus szteroidokat, anélkül, hogy tudott volna róla. Meg is lett az eredménye: egy Eb-arany és külsejének teljes megváltozása - ez a fajta szer ugyanis a férfiasodásért felel, és alapja a tesztoszteron (amellyel rövidebb idő alatt ugyanannyi edzéssel jobb eredményt és nagyobb izomzatot tudtak elérni). A 24.hu írt erről egy összefoglalást, érdemes elolvasni.


Heidi Krieger, aki mostanra Andreas Krieger 

Heidi Krieger, Andreas Krieger

A sport valahol borzasztóan félresiklott, eltorzult, és az emberi gyarlóság egyik tükre lett. De ár-í-esz-pí-í-szí-tí van, meg szeretet és világbéke, mert most nem háborúzunk. Valahonnan innen eljutottunk oda, hogy egy bajnokságról vagy olimpiáról bármi áron el kell hozni az aranyakat. Vagy az ezüstöt. Vagy a szállodai törölközőket. Csak üres kézzel ne jöjjünk haza. Ha kell, mutánsokat nevelünk, ha kell teljes gyógyszertárat betolunk rektálisan a versenyzőkbe, ha kell, akkor elraboljuk a sportolók teljes gyerekkorát. Ők csak formálható húspiac a "nemes cél" érdekében (anything goes).


Ez megy a legtöbb helyen, a veszteseket látványosan fel is áldozhatjuk. Értjük, hogy aktívan mozogni kell, de ha megerőszakolt, megtört, testileg vagy lelkileg megnyomorított emberek kellenek ahhoz, hogy néhány tévé előtt pöffeszkedő embereknek két perc kielégülést okozzon, hogy egy vele azonos országban élő vadidegen nyer, és ezzel növelje az önértékelésüket meg az endorfinszintjüket az ún. nemzeti büszkeségen keresztül, akkor mi baromira sokalljuk az árat. Sőt, ugyanolyan izgalmas lenne pl. egy futóverseny, ha minden versenyző egységesen lassabb lenne. Asszem úgy inkább lenne sport, és kevésbé vegyészet meg orvostudomány.

Élsportban sosem az a kérdés, hogy ki doppingol, hanem az, hogy ki bukik le.