Karantén, ahogy az unokáknak meséljük

Karantén, ahogy az unokáknak meséljük

A következő szórakoztató egyperces Antinegatív - Baranyai Barna fejéből pattant ki, Facebook oldalán névjegyzékében ezt olvashatjuk: "Belefáradtam, hogy körülöttem mindenki fásult, pesszimista, és utálkozó. Nézz szét az oldalon, és nevess egy kicsit. Rajtam, másokon, magadon. Légy te is Antinegatív." (Majdnem változtatás nélkül közöljük, a márkákat termékmegjelenítés miatt ki kellett húznunk.)


- Papó, mesélsz a 2020-as Nagy Karanténról?

Papó arca elsötétült. Mélyet szippantott a császárszalonna-ízű e-cigiből, hármas fokozatra állította a masszázsfotelt és mesélni kezdett.

- Ti azt el se tudjátok képzelni. Másfél kilométeres sor állt a Csilla ABC előtt.

- Hűűű. Hányan álltak sorba?

- Heten. Csak távol voltak egymástól. Odabenn meg vérre menő küzdelmek folytak az utolsó 3 rétegű budipapírért.

- Ilyen küzdelemben szerezted a hátsérülésed is?

- Nem, az a négy hónap kanapén fetrengés miatt alakult ki. De a bolt se volt semmi. Már az is csoda volt, hogy bejutottunk.

- Hogy-hogy?

- Kilenctől délig a fiataloknak tilos volt boltba menni. El tudod képzelni? A pék úgy csempészte ki a hátsó ajtón öreganyátoknak a mindennapi kakaós csigát.

- És hogy mentetek iskolába?

- Szörnyű volt. Mezítláb, egy szál alsóneműben kellett vonulnunk. Egészen a nappaliig.

- Miért nem volt ruhátok?

- Kihíztuk. A harmadik héttől amúgy sem láttuk értelmét felöltözni. Csak ha a kamerát is be kellett kapcsolni. Na igen, volt, hogy a tanárok egész délelőtt kameráztak minket, képzeljétek el. Alig tudtunk tőle PS-ezni.


- Akkor nem is találkoztál a barátaiddal?

- De nem ám. Csak Messengeren, telefonon, WhatsAppon, Viberen, Google Meeten, Zoomon és online játékokon keresztül tudtuk elérni egymást.

- És a Karantén előtt hogyan beszélgettetek?

- Ja, ugyanígy.

- És nem féltél, Papó?

- Dehogynem. Főleg, mert az emberek eltűnésével visszatértek a vadak a faluba. Akkora medvék császkáltak az utcán, mint a ház!

- Komolyaaaan?

- Hoogyne, volt hogy egyszerre hárommal kellett megküzdenünk, amíg vártuk a 8-as buszt a templom mellett. Az egyik halálos lézersugarakat lövellt a szeméből és…

- Apjuk, hagyd abba a vetítést a gyerekeknek, mert fejbe kólintalak! - szólt Mamó a spájzból.

- Nagy lóf*szt, évtizedeken át hallgattam a saját nagyapámtól, hogy '87-ben AKKORA HÓ VÓT, meg hogy ők minden reggel 14 kilométert kúsztak a térdükön, hegyet másztak és kidöntött farönkön egyensúlyoztak, csak hogy elmehessenek iskolába. Most végre én leszek a hős! Na gyerekek, hol tartottam?

- Lézermedvék.

- Ja, igen. És akkor még nem is tudtuk, hogy a buszpályaudvaron gyilkos darazsak várnak minket, pedig mi csak fertőtlenítőért mentünk a hipermarketbe...

Ezek is érdekelhetnek: Koronás mémterápia vagy Karantén kérdőív


Megosztás