Bismarck, a lesifotósok első nagy fogása

Bismarck, a lesifotósok első nagy fogása

Vezetési stílusa miatt ragasztották rá a Vaskancellár becenevet, a hatalomhoz illően ábrázolták a korabeli festményeken és képeken is.

Otto von Bismarck (1815-1898) porosz államférfi, majd a német császárság kancellárja. A 19. század végén sikeresen egyesítette a német államokat országgá.

1898-ban valószínűleg maga is tisztában volt azzal, hogy élete végéhez ért, ekkor ugyanis már hosszú ideje betegeskedett. Napjaink szenzációhajhász világában úgy mondanák, hogy médiaesemény volt várható, az újságok pedig már akkor is igényt tartottak a "klikkvadász" tartalomra és haláláról elsőként szerettek volna tudósítani.

Bismarck a halottas ágyán

Max Priester és Willy Wilcke, két hivatásos hamburgi fényképész elhatározta, hogy megörökítik a "nagy szenzációt", tervük megvalósításához pedig lefizették Bismarck erdészét, hogy azonnal értesítse őket, ha munkaadója otthonában elhalálozna.

1898 július 30-án este 11 órakor hunyt el, a közelben tartózkodó két fotós a hajnali órákban lopózott be a hálószobába, akiknek az erdész a kertkaput és földszinti ablakot is nyitva hagyta, hogy a bejutásukat megkönnyítse. Megigazították a párnákat, az ex-kancellár kötszerbe bugyolált fejét is úgy állították be, hogy látható legyen meggyötört arca, de még az órát is visszatekerték. Az elkövető *lesifotósoknak aztán már csak az volt a legfontosabb, hogy minél hamarabb pénzre váltsák a történelmi jelentőségű képet.  

*lesifotós: Akkoriban még nem ismerték a paparazzo fogalmát, de a mai értelmezésünkben helytálló.

A Mai Manó Ház írja blogján, hogy volt is kilátásuk érdeklődőkre: "Bismarckot a halottas ágyán megörökítő egyetlen képe - a felvétel a halál után készült, eredeti fotográfia - vevő, illetve alkalmas kiadó kerestetik" - szólt a hirdetés a Täglichen Rundschau 1898. augusztus 2-i számában, amire dr. Baltz, a Deutscher Verlag tulajdonosa jelentkezett. 30 000 márkát és a forgalom után 20 százalék jutalékot ajánlott, ha a család hozzájárulását megszerzik a publikáláshoz.

Gyorsan elkészítették a retusált változatot, amin előnyösebben szerepelt, és az éjjeliedényt is eltüntették a felvételről.

Bismarc
Wikipédia - Willy Wilcke & Max Priester

Családja azonban korábban sem járult hozzá, hogy bármilyen formában megörökítsék az utókor számára, úgy vélték a látvány nem volna méltó a Vaskancellár-hoz. Ahogy most is, belegyezés helyett a fotósok feljelentése mellett döntött. (Az elhunyt személyekről készült fotók napjainkban bizarr, ám a 19. század végéig megszokott gyakorlat volt.) Azonnal reagáltak és lefoglaltatták az inkriminált anyagot.

Elindult a polgári, illetve a büntetőper, amelyben nemcsak magánlaksértés elkövetése volt a vád, hanem felmerült a saját képhez való jog kérdése is. A Bismarc család javára döntöttek, és kemény volt a meghozott ítélet is 1899. március 18-án. Az erdész öt hónapot kapott, Willy Wilcke elvesztette udvari fényképészi címét és nyolc hónap fogságra ítélték, Max Priester öt hónapra került rács mögé.

A fénykép a családhoz került, amelyet elzárva őriztek. Azonban nem eléggé óvatosan, mert egy bejáratos segítőnek, Otto Reichnek sikerült egy másolatot eltulajdonítania, amit Lovis H. Lorenznek továbbadott, tőle pedig az állami "Landesbildstelle Hamburg" gondozásába került. A második világháború után már érzelmileg csitult annyira, hogy az emberekben döbbenetet váltson ki, így a fotót először a Frankfurter Illustrierte újság 1952/50. számában, tehát két generációval később tették közzé.

Bismarc
Fotó: Frankfurter Illustrierte újság, 1952/50

Nyilvánosságra kerülése hozzájárult a kancellárról kialakult mítosz ledöntéséhez: a Bismarckról készült korábbi képi ábrázolásokkal szemben itt hétköznapi élethelyzetben, a maga valójában volt látható. A fotó mintegy bizonyítékul szolgált arra, hogy ő is ugyanolyan, mint bárki más. A hatalmas államférfiból a fénykép által ember lett.

Ez is érdekelhet: "Ha velem történik valami, ott lesz Bobby. Ha Bobbyval is történne valami, akkor ott lesz Ted" - mondta egy alkalommal: Jonn F. Kennedy

Felhasznált források: maimanohaz.blog, Fotó-történet, Wikipédia, Kiemelt kép: Wikipédia - Max Priester, Willy Wilck