Elefántláb (Csernobil) a világ legmérgezőbb hulladéka

Csernobil elefántláb

A Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű 1977-től kezdte meg működését, 1984-ig összesen négy reaktorblokkal. Pripjaty város mellett létesítették (Csernobil városától 18 km-re), amely egy felelőtlenül kivitelezett biztonsági teszt miatt felrobbant. 1986. április 26-án egy vészhelyzeti kísérlet során a személyzet azt próbálta felmérni, hogy a lassuló turbinák által termelt maradványenergia teljes áramkimaradás során elegendő-e a póthűtőrendszer üzemeltetésére - utóbbit elfelejtették bekapcsolni.


A következő fantomfotón bolygónk legmérgezőbb masszája látható, az ún. kórium. Nem egyféle anyag, hanem többféle összetételű, a hatalmas hőtől megolvadt radioaktív üzemanyag, grafit, beton és más helyszínen lévő anyagok keveréke. Fűtőelemeket és egyéb anyagokat tartalmaz, amely lávaként hömpölygött a katasztrófa idején az erőműben. A formája miatt "elefántláb"-nak nevezett megszilárdult ömleny látható a szarkofág belsejében:

Elefántláb

A robbanás során megolvadt fűtőelemek és csövek különös formákat vettek fel, ezek közül az elhíresült "elefántláb" a világ legveszélyesebb radioaktív hulladékának számít. A reaktor meghibásodásakor a tüzelőanyag átégette a födémet, átfolyt a betonon és az acélon az atomerőmű alagsorába, a lávaszerűen ömlő massza lehűlve "elefántláb" képződményt hozott létre.

11 tonnányi ömlött az erőmű gőzleeresztő csövein, magába olvasztott mindent, amihez csak hozzáért. Az ömleny a maghasadás következtében a benne lévő urán bomlása miatt évente nagyjából 10 kilóval lesz könnyebb, a végleges lebomlásig halálos sugárzást bocsát ki magából.


A világon már legalább ötször kialakult laboratóriumon kívül: 1979-ben, Pennsylvaniában, 1986-ban Csernobilban és legalább háromszor 2011-ben Fukusimában. A kórium bomlását vízzel lehet lassítani - ez az egyetlen dolog, ami miatt a fukusimai tragédia szerencsésnek mondható, Csernobilban viszont nem volt kéznél tengerpart, hogy megállítsák a terjedését. - írja az Index

Az üzemanyagrudak lent megolvadtak, az izzó anyag áthatolt a reaktorköpenyen, és létrejött a kórium, amely Csernobilban tört ki egyedül tárolóhelyéről. Mivel nem volt víz, ami lehűtötte volna a masszát, a radioaktív olvadék egy héten keresztül áramlott át az üzemen, magához duzzasztva a környező anyagokat. A gőzszállító csőből is ömlött:

Csernobil gőzszállítő cső

Csernobil láva

De vajon ki lehet a kísérteties elefántlábas képen? 

Artur Kornyejev

2013-ban egy blogger talált rá a kép forrására a PNNL digitális archívumában. A '90-es években függetlenné váló ukrán kormány átvette az erőmű ellenőrzését, és a PNNL egy IT munkatársat kért fel, hogy hozzon létre egy weboldalt, amelyet fel lehet használni egy nemzetközi nukleáris biztonsági projekt bemutatására (ahol rábukkant a blogger).


Annyira kilógott a fehérköpenyes vezérlőtermi fotók sorából, hogy az önjelölt újságíró elkezdett nyomozni, így jutott el az Ukrajnában élő kazah mérnökhöz. Artur Kornyejev az első munkások között volt, akiket a katasztrófa napján Csernobil-ba vezényeltek. A férfi sugárzási szakértő, a reaktort borító szarkofág egyik felügyelője, aki valószínűleg mindenki másnál több sugárzást kapott a történelemben anélkül, hogy ebbe belehalt volna. (Kornyejev többi képe, és az ukrán fotósoktól a kilencvenes években összegyűjtött fotók ma már csak kis nézőképekben elérhetők a PNNL diditális archívumában.)

Kornyejev minden bizonnyal egyedül volt a mélyben, amikor 1996-ban készült a historikus szelfi - állványra támasztott kamerával és önkioldóval lőhette a képet. (A tucatnyi fotóból álló sorozatnál is ő van feltüntetve szerzőként.)

Valószínűleg hosszú záridőt állított be, hogy maga is látható legyen a képen. Erre utal az alak elmosódottsága, és a fejlámpa fénycsíkjának rajzolata. A kép szemcsésségét a helyszíni sugárzás okozhatta. - írja az Origo

(A kutatók csak 10 évvel később, 1996-ban mertek lemerészkedni néhány percnél több időre az erőmű 4-es blokkjába.) 

Ma is él? Könnyen elképzelhető, a The New York Times magazinnak 2014-ben még sikerült az akkor 65 éves szakembert megszólaltatnia.


Az "elefántláb" az atomkatasztrófa utáni napokban olyan erősen sugárzott, hogy hatása percekben volt mérhető: két perc után belső vérzés lép fel, négy perc után hányás és láz, öt perc után pedig tuti, hogy hamarosan meghal az illető.

Fotó a robbanás után 

Csernobil reaktor 4

A katasztrófa után a sugárszennyezettség miatt sokáig csak távolból készíthetett bárki is fényképeket a felrobbant 4-es reaktorról és környékéről, akik pedig épp a vészhelyzet elhárításán dolgoztak, nem a fényképezéssel voltak elfoglalva. Így történhetett meg, hogy az atomerőműről belülről az első fotók tíz évvel a baleset után készültek először, ezért is olyan fontos Artur Kornyejev felvétele.


Ha a nagy nukleáris elefánt valaha is kiteszi onnan a lábát, irgalmatlanul nagy veszélyben leszünk...

A reaktor biztonsági funkcióit ellenőrző rutintesztet akartak végrehajtani, de az önleállító mechanizmus elromlott. 

Csernobil atomerőmű irányítószoba

Alapos kutatómunka garantálja, hogy amit látunk, az a valóságon alapul. Közvetlen források: - naplók, levelek, telefonbeszélgetések, nyomozati eredmények, rekonstruált jelenetek, archív- és híradófelvételek, szemtanúk beszámolói, megrendítő interjúk.

A nulladik óra - A csernobili katasztrófa:

További felhasznált források: Házipatika, KörképWikipédia, Nautilus