"Egyértelmű" testhelyzet?

"Egyértelmű" testhelyzet?

A fészbuk népe a humoros csoportokban ismét felkapta a fotót, hogy "szép halál", de vajon valóban ez történt?

A képet Massimo Ossana professzor töltötte fel 2017-ben a Pompeii Régészeti Park Instagram-oldalára:

Ám mielőtt utánajárunk, a történethez ismerni kell az előzményt:

79 augusztus 24-én pusztult el Pompeii, Herculaneum és több kisebb település, amikor kitört a Vezúv, ami Olaszországban található, Nápolytól pár kilométerre. Ez az európai kontinens egyetlen ma is működő vulkánja, bármikor számolhatunk egy újabb bekövetkező katasztrófával. A veszélyes tűzhányó legismertebb kitörése is igen emlékezetes maradt.

62-ben egy földrengés már jelezte a 17 évvel későbbi tragédiát, de ez a földi mozgás nem volt ritka jelenség, így a lakosság nem esett pánikba vagy nem tudták értelmezni, hogy ez összefüggésben van az alvó óriás ébredezésével (a tűzhányó már évszázadok óta nem működött). Újra felhúzták a leomlott falakat és élték tovább mindennapi életüket. 

Ám 79. augusztus 24-én a Vezúv életre kelt és bekövetkezett a történelem végzetes öröksége, amely 2 napig tartott. Dél felé járt az idő, amikor a város élete durván félbeszakadt.

A láva, a vulkanikus iszap és a hamu teljesen betemette a környéket. Plinius (a császár magasrangú tisztviselőjének unokaöccse), levelezésében részletesen beszámolt a sorscsapásról (ezek igen fontos források): 

"...A hegy fölött furcsa nagy felhőt lehetett látni, amely nőttön-nőtt. Több ezer méter magas füstoszloppá magasodott majd, szétterült. Olyan volt, mint egy nagy lombos fa. Éjszakára már a Vezúvius hegyéből több helyen széles lángnyelvek és magas tűzoszlopok csaptak fel. A gyakori földrengéstől a házak meginogtak. A szabad ég alatt pedig a tajtékkövek hullásától kellett tartani. Másnap sötétebb és sűrűbb volt az éj, mint bármikor. A hamu egyre sűrűbben hullott, beborított mindent. Ez az eleven lázálom így tartott órák hosszat. Végül füstté, köddé finomulva eloszlott..."

Plinius írásaiból tudjuk, hogy a vulkánkitörést követő földrengések miatt a tengervíz előbb visszahúzódott, majd erős hullámzással visszatért. Ezt a jelenséget ma cunaminak hívjuk.

A bemutatott animációban magunk is átélhetjük és tanúi lehetünk, amint a kitöréssorozat 48 óra leforgása alatt teljesen elpusztította Pompeii-t.

A Vezúv kitörése teljesen eltüntette a várost a 3 méternél vastagabb kőlepel alatt, a lakosság nagy része odaveszett. Pompeii és Herculaneum polgárainak számáról csak becslések vannak, a 20 ezer fő mintegy 40%-a vulkáni hamu lerakódása következtében halt meg (a hamu súlya alatt a tetők beszakadtak, maguk alá temetve a lakásokban menedéket keresőket). A lakosság nagy része a hömpölygő lávában vesztette életét, valamint a mérgező gázfelhőben és vulkáni anyag záporában.

Évszázadok teltek el, új városok nőttek ki, birodalmak tündököltek és buktak el, az európai táj átalakult, miközben Pompeii és Herculaneum ott szunnyadt védő hamutakarója alatt. Maradványaira egészen véletlenül bukkant rá egy helyi paraszt, aki kutat ásott birtokán. Az ásatásokat hivatalosan 1748-ban kezdték meg, első feltárásakor különleges üregeket találtak. Több mint 100 év kellet az ügyes megoldáshoz, amikor gipszet öntöttek az embert formázó üregekbe és döbbenetes formákat kaptak. Testet öltöttek a katasztrófa áldozatai, 2000 év elteltével az eltorzult emberek szemeibe nézhetünk. (A Vezúv kitöréskor a sűrűn hulló hamu gyorsan betemette az áldozatokat, az ezt követő eső hatására kemény masszaként vonta be a testeket, mintegy természetes öntőformát készített róluk.)

A The Daily Dot magazinnak nyilatkozta Pier Paolo Petrone vulkanológus, hogy a képen látható férfival a vulkánból kitörő tűzforró hamufelhő gyorsan végzett, ami 700 km/órás sebességgel csapott le a városra. Ahogy az áldozatok többségével is a mérges gázok és a hősokk, haláluk után pedig az elképesztő forróság meghajlította végtagjaikat. (A sors iróniája, hogy éppen ez a döbbenetes esemény őrizte meg az utókornak.) A vulkanológus elmagyarázta, hogy a fotón szereplő férfi végtagjai is eldeformálódtak és megnyúltak az extrém hő hatására, a deformáció már a halál beállta után történt. (Magyarázat nélkül is eléggé valószínűtlen, hogy valaki a végzetes perceket ezzel töltötte volna.)

Képtelenség érzéketlenül tekinteni tragédiájukra, kétségbeesett pózukban látni "holttesteiket" és rettenetes halálukra gondolni. De ha valamiből viccet lehet csinálni, annak semmi nem állhat az útjába a virtuális térben, sem igazság, sem cáfolás, netán önálló gondolkodás Google képkereső alkalmazással. 

Ez is érdekelhet! Az internet korában bőven elég egy képen elcsípett pillanat, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le: Már akkor is divat volt a korkülönbség?

"A Vezúv egy Kr. u. 79-ben bekövetkezett hatalmas kitörése során eltemetődött két ókori település, Pompeii és Herculaneum romjai kivételes lehetőséget nyújtanak a régészek számára a Római Birodalom mindennapi életének megismerésére. A hatalmas sebességgel érkező, 400-500 Celsius fokos piroklaszt ár a városlakóknak esélyt sem adott a menekülésre, így csontvázaik mindennapi tevékenységeik közepette mutatják őket elszenesedett - és ezáltal kitűnő állapotban megőrződött - bútoraik és használati tárgyaik között. A viharos múltú romokat azonban most újabb veszélyek fenyegetik: az őket elfedő és konzerváló vulkáni rétegek eltávolítása után gyors porladásnak indultak, ráadásul egyes vulkanológusok szerint a Vezúv újabb, még a 79-esnél is pusztítóbb kitöréssel fenyeget. A tudósok az idővel versenyt futva igyekeznek megmenteni a felbecsülhetetlen tudományos értékű leletegyüttest."