"Cokettő" Jelena

"Cokettő" Jelena

"Ki a legjobb sakkozó? - hát, Elena Ceauşescu, mert egyetlen paraszttal sakkban tudja tartani az egész országot". A romániai diktatúra idejének politikai vicce egy mondatban kiválóan összefoglalta, hogy átlagon aluli értelmi képességei ellenére miként lehetett Románia első asszonya.


Mirela Petcu és Camil Roguski közös könyvében (Ceaușescu: árnyékolt igazságok) egymást követik a hidegrázós sztorik, például azt írják a szerzők, hogy undok egy perszóna volt. Mocskos szájú, rossz ízlésű, bunkó nőszemély. Senkit és semmit nem kímélt. 

A hivatalos tisztsége, melyet nem lehetett lerövidíteni vagy felcserélni, így hangzott: akadémikus doktor mérnök Elena Ceausescu.

Személyéről monográfiai feldolgozás máig nem készült, de életének mozaikjaiból összeállítható a csak 4 általánost végző, de 17 "akadémiai doktorátust" összeharácsoló kondukátori feleség története.

Lenuţa Petrescu 1916. január 12-én született egy kis romániai faluban, szülei egyszerű emberek voltak. A tanulást nyilvánvalóan nem neki találták ki, a készségtárgyakon kívül (testnevelésből és házimunkából szerzett jó osztályzatokat) mindenből visszatapsolják, a negyedik osztály után búcsút is int az iskolának.


Szülei 14 évesen bátyját követve Bukarestbe küldik, annyival is kevesebb az éhes száj. Laboratóriumban asszisztenskedik, majd szövőnőként dolgozott. Munkahelyein bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, tudásbéli hiányosságait folyamatos lázadással ellensúlyozza. 1937-ben csatlakozott a föld alatt működő kommunista mozgalomhoz. Egy konspiratív gyűlésen ismerkedett meg Nicolae Ceauşescuval, szerelmük első évei azonban korántsem idilliek. A férfit többször elítélik – mint utóbb lépten-nyomon hangsúlyozza, kommunista tevékenysége miatt, ám valószínűleg sima köztörvényes bűnöző volt, abból is a kisstílű fajta.

Amíg párja a hűvösön van, Lenuta igencsak ledér életet él – állítólag a pr*stitúcióba is belekóstol, bár lehetséges, hogy ennek inkább gazdasági okai vannak. A Maszol írja, hogy a "hűséges menyasszonynak" kapcsolata volt egy német katonával, de a Ceauşescu-család "férfikészletét" is fogyasztotta: viszonya volt férje nagybátyjával és testvérével is.


A szabaduló későbbi pártvezérnek azonban esze ágában nincs felelősségre vonni, erősebb az ő szövetségük annál, de házasságra csak 1947-ben léptek. A boldog menyasszony Lenuta helyett ekkor vette fel az Elena nevet, és hamisította meg 1919-re születési dátumát, mivel szégyellte, hogy két évvel idősebb házastársánál. 

Ceaușescu közben menetel előre a ranglétrán, a kommunizmus győzelme után mezőgazdasági-, majd honvédelmi miniszterhelyettes, később a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára lett –, míg az asszonynak csak egy kisebb minisztériumi pozíció jutott. 1965-ös párt főtitkárrá választása után a román államfő felesége a "kémia nemzetközi hírű kutatója" címet nézte ki magának.


A továbbiakban részben a Történelmi őrületek Facebook oldalról idézünk, Mezei M. Katalin szerzőtől

Nem akar lemaradni férje mögött, szüksége is van valamiféle presztízsre, hiszen még mindig sokan emlékeznek az egykori tanulatlan munkáslányra. Tudományos beszédeit igazi vegyészek írják – esetenként, nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot, ostobaságokat is elrejtenek a szövegekben. Bármennyire is igyekszik kutató benyomását kelteni, rendre elárulja magát, a szén-dioxid képletét, a CO2-t például "cokettőnek" mondja. 

Zsarolással, korrumpálással megszerzett címei révén ő lett "Románia Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsa Kémiai Tagozatának elnöke". Mi több, doktorál is, persze megint csak nem a saját erejéből. 1975-ben benyújtott értekezésének címe: Az izoprének sztereospecifikus polimerizációja a szintetikus kaucsukok stabilizálásában. Még ebben az évben kinevezik a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács élére. Az írni-olvasni alig tudó nő egyszemélyi hatalmat gyakorol a román tudományos életben, befolyása pedig egyre nő.


Tanítómestere is akad, mégpedig Csiang Csing, Mao Ce-tung hírhedt felesége – kínai útjuk során egyébként Ceaușescura legalább ekkora hatást gyakorol Mao elnök, akit már-már vallásos áhítattal övez a népe. A túlnépesedett Kínában ekkoriban már korlátozzák a gyermekvállalást, a házaspár pedig hazatérve ennek ellentettjén kezd el fáradozni.

Az oktatási rendszeren keresztül a nemi élet mielőbbi megkezdésére ösztönözik a fiatalokat, a magasabb születésszámtól remélve a nemzet felemelkedését. Az abortusz tilos, így vannak, akik önjelölt bábaasszonyok segítségével vagy "házi praktikákkal" próbálnak megszabadulni a nem kívánt terhességtől.

Elena a nyilvános szereplés terén is követi Csiang Csing példáját, aki a hetvenes években már saját jogán is megjelenik a különféle rendezvényeken, és rendszeresen látható címlapokon. A stílusán ugyancsak változtat – a korábbihoz képest igényesebb lesz a megjelenése, de persze a kifinomultságtól és az eleganciától továbbra is igen távol áll, mintegy illusztrálva, hogy pénzért nem lehet jó ízlést venni.

Igaz román asszonyként szívesen viseli a hazai textilipar termékeit, de nagyzási hóbortja újra és újra elragadja: sok ruháját Párizsból rendeli. Egy nercbundát próbál meg kiudvarolni Jimmy Carter feleségétől, amikor az Egyesült Államokban járnak, de az – valószínűleg szándékosan – nem érti meg a célzást, és az amerikai elnök könyvével lepi meg Elenát.


A '80-as években már gyakorlatilag együtt kormányozza az országot a férjével – és az őket övező személyi kultusz is ekkoriban éri el a csúcspontját. Születésnapjukat évről évre széles körben ünnepeltetik, az "udvari költők" valóságos ódákat zengenek dicső tetteikről.

Mindeközben az emberek nélkülöznek, ugyanis a mezőgazdasági termékek és az előállított árucikkek nagy részét exportálják, hogy az államadósság minél nagyobb arányban csökkenjen. Akadozik az áramellátás, sok a helyen a fűtés sem megoldott, a kórházak gyógyszerhiánnyal küzdenek. Szólni emiatt – akár csak szűk körben is – veszélyes, mert a hírhedt politikai rendőrség, a Securitate tagjai és lehallgató készülékei mindenütt jelen vannak.

1979-ben a Román Népköztársaság Csillaga érdemrendet is átveheti az egykori államfő felesége. Úgy tűnik, már nincs hová feljebb lépni, ám ekkor új ügyet talál magának. Az 1981-es, Tudósok a békéért című szimpóziumon úgy kardoskodik a világbéke mellett, mintha nem is tudományos összejövetelen, hanem szépségkirálynő-választáson lenne.


Valójában a Nobel-békedíjra pályázik – bár azzal is beérné, ha férje kapná meg a rangos elismerést –, ennek érdekében pedig a szovjet hadseregről is pozitívan nyilatkozik, holott addig a két ország viszonya nem volt éppen felhőtlen, mivel Ceaușescu mindig is azt hangoztatta, hogy Románia – a többi szocialista országtól eltérően – független a nagy Szovjetuniótól.

A Ceausescut övező személyi kultusz ideje alatt Elena gyakorlatilag együtt kormányozta az országot a férjével. Már csak Romániában él a szocialista rendszer, de a realitásérzékét egyre inkább elveszítő pár nem tudja, vagy nem akarja meglátni a keleti blokk összeomlását.


1989 decemberében azonban a Tőkés László református lelkész kilakoltatása elleni tiltakozás országos felkeléssé növi ki magát.

Romániában a szocialista rendszer összeomlik és a házaspárt egy rögtönítélő bíróság ítélete alapján kivégzik.


Népirtás bűntette, az államhatalom aláásásának bűntette, felforgatás bűntette, az állambiztonság veszélyeztetése céljából elkövetett ipari létesítmények megsemmisítésének bűntette és a nemzetgazdaság lerombolásának bűntette – hangzanak a vádak. Az ügyész terhükre rója a gyógyszerhiányt, az elégtelen orvosi ellátást, az általános nélkülözést, nemritkán éhezést, valamint a falurombolást is. Felemlegeti továbbá, hogy a temesvári felkelés során Ceaușescu tűzparancsot adott a katonáknak.

A halálos ítélet kihirdetése után "anyjukként" próbál hatni az őt megkötöző katonákra: "Ne törjétek el a kezem! Gyerekek! Hát nem az anyátok vagyok?" Majd mintha végre tudomásul venné, hogy nincs visszaút: "Lőjetek, gyermekeim!" – ezek az utolsó szavai.

Ez is érdekelhet! Az utolsó román kommunista diktátor és családja otthona: Ceaușescu palota, valamint a "Kárpátok Géniusza" 1971-ben Észak-Koreába látogatott: videóval.