Általánosíts!

Általánosíts!

Az emberek jelentős részének nehezére esik a gondolkodás. Nincs ezzel baj: szemmel láthatólag így is lehet élni, sőt, boldogabban lehet élni, mintha állandóan aggódnánk valami fehérköpenyes-kockáspapíros ostobaságon. A rövidlátó ember számára még akkor is szép tiszta a horizont, amikor a többiek már fogadásokat kötnek a jéghegyre meg a mentőcsónakokra. De így volt ez már jóval a Té betűs hajó előtt is: amit nem tudunk, az nem fáj, a lelki és szellemi szegényekre tárt karokkal vár a mennyek országa. Ők pedig boldogan mondanak le a gondolkodásról – sőt, ma már egy kicsit büszkék is rá.

Ma az nyer, aki nem gondolkodik. A közösségi médiafelületek ideális platformot adnak arra, hogy önálló vélemény helyett másokét osszuk meg: olyan álláspontot, olyan narratívákat válasszunk, amelyek már bizonyítottak. Ezzel, ha az igazságot nem is, egy masszív követőtábort mindenképpen magunk mellett tudhatunk. Márpedig ha sokáig tanítják, sokáig jutalmazzák-büntetik az embert arra, hogy valamit egy bizonyos módon csináljon, később már nem akar rajta változtatni: aki egyszer megértette, hogy a csoportnak nagyobb a hangja, nagyobb a verbális ütőereje, mint a magányos különvéleménynek, az nem akar többé okoskodni. Az be fog állni a többiek mellé, maximum a piros vagy a kék csapat közül választ a megmaradt szellemi tőkéjével.

Egyetlen dolog lesz, amiben ez a két tábor egyetért: hogy le kell számolni a Renegátokkal. Az ellenállókkal, akik még gondolkodni próbálnak. Az idegesítő, mindenféle valódi tényeket kereső és azokból következtetni próbáló kisebbséggel, ami egyre kisebb helyre barikádozza el magát, és kétséges, hogy meddig állja még az ostromot.

Ebben élünk most.

Pedig ezt a világot a józan ész építette fel. A kételkedés, a bizonyítékkeresés, az okok feltárása, a természet és a társadalom erőinek megértése. A logika. A következtetés. Az ok és okozat összekapcsolása. Nem meglepő, hogy a modernkori barbárok éppen ezeket az alappilléreket vették célba.

Miről is van szó?

Tegyük fel, hogy egy szép keddi napon sétálni indulsz. Vígan bandukolsz az utcán, amikor is hirtelen eszedbe jut, hogy milyen jó lenne nekimenni egy villanyoszlopnak. Csak próbaképpen. Természetesen egy másodperccel azután, hogy megpróbáltad, már tudnád, hogy ez rossz ötlet volt. De nini, ott egy másik, talán ezzel majd több szerencséd lesz!

Legkésőbb a harmadiknál garantáljuk, hogy abbahagyod. Eddig ugye semmi baj, azon a három piros púpon kívül, amit összeszedtél, és amit jobb helyeken beválthatsz egy kisötösre. De ekkor eszedbe villan, hogy talán másoknak is tudni kéne a jelenségről - és elköveted azt a hibát, hogy felmész ez Efbetűs Oldalra, és kiposztolod:

"Ne menj neki a villanyoszlopnak, mert fáj!"

Ó, balga lélek. Innentől sajnos nem tudunk megmenteni: az internet népe hamarosan kardélre hány. Hogy miért? Hát mert megsértetted a villanyoszlopokat. Jobb, ha az eszedbe vésed, hogy nem minden oszlop ilyen! - förmed majd rád Ronaldo79, a kép nélküli troll, és azonnal szerez vele hatvannégy lájkot. Úgy kell neked, minek kell sétálgatni? - dörgöli az orrod alá kárörvendően Szűcsné Lajosné Mezőrétpusztáról, ötvenkilenc lájkért cserébe. A vanádium csavarkulcs is kemény, talán előbb arról kéne beszélni, nem egyből villanyoszlopozni! - fakad ki ingerülten Dzsenifer19, aki minden évben átírja a nevét, de mindig eggyel bölcsebb is talán. Hamarosan záporozni kezdenek mindenfelől: Nem minden oszlop villanyoszlop! Ki vagy te, hogy kritizáld? Ő se jött neked, te miért mész neki? Attól, hogy neked fájt, nem biztos, hogy másnak is! Oszlopgyűlölő! Járdasoviniszta! Elnyomó gyalogarchális konzervatív paraszt! Elektrofób köcsög! Az ilyenek lövették a Dunába a kistarcsai távvezetéket! Fasi*zta! Ná*i! Hitler! ... és ezen a ponton vége szakad majd, mert senki sem tud durvábbat mondani annál, hogy Hitler. Abból tudod, hogy elérted a derítőmedence alját.

Hogyan jutottál idáig, kérdezed most magadtól tűnődve... Hát, azon egyszerű módon, hogy használtad a logika alapeszközeit. Általánosítottál. Megkülönböztettél. Következtetéseket vontál le tapasztalatokból. Extrapoláció, diszkrimináció, implikáció. Megérdemelnéd, hogy kerékbe törjenek a Nemgondolkodók. Ők ilyesmire soha nem vetemednének: még amikor kimondják azt a szót, hogy "soha", akkor sem esik le a kinderüberraschung.

Ha ugyanis őket kérdezed, az általánosítás főbenjáró bűn. Amint rád tudják fogni, hogy éltél vele, már kezdik is dobálni a követ. Még inkább a diszkrimináció: ha rajtakapnak, hogy felfedeztél két dolog között, neadjisten két ember között egy eltérést, és ebből te következtetsz valamire, véged van.

Pedig soha, egyetlen élőlény sem tudna semmit megtanulni, ha ezek a dolgok nem lennének. Általánosítással tanuljuk meg, hogy ha az egyik dolog piros, és rossz, és a másik dolog is piros, és az is rossz, akkor a harmadik piros dolgot elkerüljük. Nagyon sok forró gázrezsótól kímélte így meg magát az ősember. Az általánosítás segít felállítani a szabályokat: hogy ne kelljen mindent mindig átvizsgálni, hogy ne kelljen az összes villanyoszlopot egyesével ellenőrizni, hogy ne kelljen minden egyes emberen kipróbálni egy gyógyszert, mielőtt úgy döntenek, hogy gyártható, illetőleg ne kelljen minden testet vízbe mártani, hogy megnézzük, mennyit veszt a súlyából. Az általánosítás az, amitől a lokális szabály globálissá tud cseperedni: amitől többet tudunk a természetről, mint egy átlagos zöldmoszat. Jesszusmárja, majdnem azt mondtam, hogy "bármelyik".

Hát a diszkrimináció? A megkülönböztetés? Anélkül se jutnánk messzire: az előbbi példában fel kellett fedezni a színt, és a piros dolgokat kellett elkerülni. Jó érzésű neoliberálagresszív igazságharcos ilyenkor már ordítja is, hogy szín szerint diszkriminálunk - de vajon hogy nézne ki ő mostanra, ha anyukája nem diszkriminál, amikor gombát szed az erdőben? Vajon mi lett volna, ha nem különbözteti meg a szép piros bogyókat a kicsit kevésbé szép feketéktől? Sajnos már sosem fogjuk megtudni, pedig az ember úgy tesztelné. Különbségtétel nélkül nincs tanulás, sőt, egyáltalán nincs információ sem, csak csupa nullás vagy csupa egyes bitsorozatok, amik nem hordoznak adatot: a különbség olyan elemi része a világnak, hogy egyszerűen maga a világ nem képzelhető el nélküle.

És persze a következtetés. Az ok és okozat összefüggése, amikor ából következik bé. Ez teszi teljessé a kezdőkészletet. Amivel az egyik gondolatból el tudunk jutni a másikig, mert általánosítottunk egy csomó olyan felismerést, amit az egyik dologban megfigyeltünk, és megkülönböztettük a releváns eseteket a nemrelevánstól - ekkor hirtelen azt tudjuk mondani, hogy "ha ez és ez így van, akkor valószínűleg az és az pedig úgy van". Ezt már csak ellenőrizni kell, de van, hogy még az sem szükséges: van, hogy egyből működik. Hogy nyilvánvaló a következtetés, mert ha a kör sugara és kerülete között találtunk egy összefüggést, és beláttuk, hogy a szimbolikus leírásban a sugár kiesik az egyenletből, akkor tudjuk, hogy bármekkora körre működni fog az arányunk. (Igen, az, amit a Chuck Norris végig tud.)

Nem kell sokat gondolkodni hozzá, hogy az ember belássa ezeknek az eszközöknek a szükségességét. Csakhogy nemgondolkodni ezek nélkül is lehet. Akár úgy is, hogy tudattalanul használjuk őket, és akár úgy is, hogy inkonzekvens módon hol használjuk, hol kiátkozzuk bármelyiküket. Az egyik pillanatban "halál minden ellenségre", aztán meg "ne általánosíts". Az egyik pillanatban "ne diszkriminálj bőrszín szerint", aztán rögtön az indoklásban: "mert azt a fehérek csinálják". Hétfőn még "mindenki maga dönti el, hogy férfi vagy nő", kedden már "több jogot a nőknek". Nemgondolkodni mindig lehet, és a következő pillanatban vissza lehet tolatni és száznyolcvanat kézifékezni, miközben vörös fejjel ordítod, hogy továbbra is Siófok felé igyekszel az M3-ason. Nekik teljesen mindegy. Nem köti őket az okság béklyója.

Az egyetlen nehezen érthető rész ebben a jelenkori őrületben, hogy miért nem lép a másik oldal. A Gondolkodók. Akik végigolvassák ezt a cikket, és bólogatnak, és nem csak azért, mert nyújtani akarják a csuklyásizmot, hanem mert felfogják ésszel, hogy bajban vagyunk - ők vajon miért nem tesznek semmit? Miért nem élnek azokkal az eszközökkel, amiket a másik oldal rutinszerűen alkalmaz? Miért nem vonják felelősségre hülyeségterjesztésért azokat, akik hülyék - akik objektíve hülyék, és semmilyen józan belátás szerint nem lehet igazuk? Miért nem lóg lámpavason az összes tenyérjós, miért nem daráljuk be vízilóeledelnek az összes jövőlátót, ha egyszer a tényleges jövőlátók úgyis elmenekülnek már előző nap? Miért nincsenek tüntetések a fehérek diszkriminációja ellen, ha egyszer már mindenki más felborította az autókat városszerte? Miért nem vonjuk meg a kormányzati nyomkövető chipet vizionáló elmebetegektől az összes gyógyszert, ha egyszer bármelyik aszpirintablettában el lehetne rejteni egy működőképes GSM modemet? Miért nem alkalmazzuk az észszerűséget azokkal szemben, akik nap mint nap leköpik-levizelik gondolatban, és erre buzdítják a többi Nemgondolkodót is?

Szerencsére tudjuk, hogy el fog jönni ez a pillanat. Mert a Gondolkodók tudják, mi az, hogy immunválasz, és ki tudják terjeszteni az élő szervezetek tanulságait a társadalom nevű élő szervezetre. A Gondolkodók tudják, hogy a társadalmat szabályozni kell: vagy azért, hogy a hülyék is szabadon kószálhassanak, vagy azért, hogy ne legyenek hülyék. És szabályozni fogják, csak kérdés, hogy milyen eszközökkel, milyen áron, és milyen járulékos veszteséggel pucolják el a fejlődés útjából a toporzékoló, transzparenslengető akadályokat.

Nagyon reméljük, hogy 5G-t fognak használni hozzá.

Ez is érdekelhet: A meghackelt ember

/Kiemelt kép: Unplash/